Keresztvetés...

Te most keresztet vetsz, még pedig szépen.
Nem olyan elnyomorított, összekapott keresztet, amelynél nem lehet tudni, hogy mit akar jelenteni.
Nem.
Te szépen veted a keresztet, nyugodtan, megadva a módját: a homlokodtól a melledig, egyik válladtól a másikig. Megérezted-e, miként fogja át egész lényedet?
Szedd össze magad egészen: minden gondolatodat és egész érzelemvilágodat foglald bele ebbe az egy jelbe, miközben homlokodtól melledig, egyik válladtól a másikig formálod.

Akkor majd megtapasztalod, hogy egészen átölel téged, a testedet és lelkedet is: összefog, fölavat, megszentel.

Honnan van ez?
Onnan, hogy a kereszt mindenünk, a kereszt megváltásunk jele.
A kereszten váltott meg minden embert a mi Urunk.
A kereszt által szenteli meg az embert lényének legparányibb ízéig.Imádság előtt azért vetünk keresztet, hogy elrendezzen és összefogjon minket, hogy fogja össze Istenben gondolatainkat, szívünket és akaratunkat. Imádság után pedig azért, hogy megmaradjon bennünk Isten ajándéka.
A kísértés idején, hogy megerősítsen.
A veszélyben, hogy oltalmazzon.
Áldáskor, hogy Isten életének teljességét fogadjuk lelkünkbe, és ez ott bent mindent megtermékenyítsen és megszenteljen.
Gondolj erre, valahányszor keresztet vetsz.

Ez a legeslegszentebb jel.
Éppen azért vesd szépen: nyugodtan, teljes nagyságában és arra gondolva, amit cselekszel.
Akkor azután egész valódat átfogja: külsődet, belsődet, gondolataidat, akaratodat, érzés- és kedélyvilágodat, jártodat-keltedet, és mindent megerősít, lefoglal, megszentel Krisztus erejében, a szentháromságú Isten nevében.

Ó Jézus, emlékezni rád
A szívnek szent örömet ád,
De minden méznél édesebb,
Szívünkben bírni tégedet.

Nincs szó a földön kedvesebb,
Nincs dallam zengőbb, édesebb,
Gondolni szebbet nem lehet,
Mint Jézus, édes szent neved.

A bánat benned lel reményt,
Te adsz ezer jótéteményt,
Ha kesergünk, itt jársz velünk:
Hát még mi vár, ha föllelünk !

A nyelv azt nem mondhatja ki,
Betű ki nem fejezheti,
Csak aki érzi, tudja azt,
Jézust szeretni mily malaszt.

Krisztus Lelke ! Szentelj meg engem !
Krisztus teste, üdvözíts engem !
Krisztus vére, ihless meg engem !
Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem !

Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem !
Ó, édes Jézus, hallgass meg engem !
A te sebeidbe rejts el engem !
Ne engedd, hogy tőled elszakadjak !
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem !
Halálom óráján hívj el engem ,
És juttass magadhoz engem ,
Hogy szentjeiddel dicsérjelek téged
Mindörökkön örökké.

Szentháromság... ne engedd, hogy bármi is kizökkentsen békémből, elvonjon tőled. Inkább minden pillanat ragadjon messzebbre misztériumod mélységében.

Teremts békét lelkemben, tedd azt mennyországoddá, szeretett otthonoddá, pihenőhelyeddé. Add, hogy soha ne hagyjalak magadra. Hadd legyek ott egész lényemmel, éber hitben, téged imádva, egészen átadva magamat teremtő tevékenységednek!
(Elisabeth Catez karmelita)

Menjetek a szentmisére minden nap...
Mert nem egyedül a pap mutatja be  szentmisét, hanem vele együtt mindazok, akik azon részt vesznek...
A szentmise minden imaélet középpontja.

(Maillac Szt. Lujza)

Hiszek Tebenned Uram, de erősítsd hitemet!
Remélek Tebenned, erősítsd reményemet!
Szeretlek téged, - adj igaz szeretetet!

Bánom bűneimet, - de segíts, hogy bánatom őszinte legyen!
Neked adom gondolatvilágomat, hogy Terólad elmélkedjem.
Neked adom szavaimat, hogy rólad tegyek tanúságot.
Neked adom tetteimet, hogy Téged sugározzanak.
Neked adom szenvedéseimet, hogy érted viseljem őket.

Azt akarom, amit Te akarsz, mert Te akarod, -
úgy, ahogy akarod, ameddig akarod. Amen.

(XI. Kelemen pápa)

Ma újból itt vagyok -
kegyelemből, hogy szeresselek teljes szívemből,
hogy elfogadjam, amit elrendelsz életemben ;
rám vigyázó szelíd szemed fényét
add észrevennem.

Én Uram, én Istenem!
Úgy állok előtted,
mint koldus a gazdag ember előtt.
Kérlek, segíts nyomorúságomon, irgalmas!

Úgy állok előtted, Uram,
mint szolga az ura előtt.
Lelkem számára koldulok tőled ételt és italt.
Add rám a szeretet köntösét,
hogy eltakarjam vele bűneimet!

Úgy állok előtted, Uram,
mint barát a barátja előtt,
és kérlek, vonzz magadhoz
kimondhatatlan szereteteddel;
ne engedj tőled soha eltávoznom,
hogy mindig a tiéd legyek!

Úgy állok előtted, Uram,
mint gyermek az atyja előtt,
és kérlek, ne tagadd meg tőlem
atyai örökségem!

Canisius Szent Péter

Jézus szíve eléd áll gyermeked
Jézus szíve fogadd el fáradt lelkemet,
Jézus szíve nyisd meg szívednek ajtaját,
Jézus szíve fogadd el lelkem imáját.
Jézus szíve mikor az élet oly nehéz,
Jézus szíve mikor úgy fáj a szenvedés,
Jézus szíve add nekem akkor szívedet,
Jézus szíve hadd pihenjek meg Tebenned.

Jézus szíve ne hagyd elveszni lelkemet,
Jézus szíve vezéreld jóra éltemet,
Jézus szíve vezess az élet tengerén,
Jézus szíve jöjj csak, feléd evezek én.
Jézus szíve felmosom csurgó véredet,
Jézus szíve Te váltottál meg engemet,
Jézus szíve add, hogy Tégedet kövesselek,
Jézus szíve mindig jobban szeresselek.

Jézus szíve adj szívemnek lakhelyet,
Jézus szíve kulcsold imára kezemet,
Jézus szíve örömben, gondban adj erőt,
Jézus szíve ne hagyd az árva szenvedőt.
Jézus szíve ha majd végórám közeleg,
Jézus szíve Te född be fáradt szememet,
Jézus szíve benned pihenni óhajom,
Jézus szíve legyen majd végső sóhajom.

Jézus Szíve szobor a  pesti Jézus Szíve templomban:

Az Eucharisztia hálaadást, Isten nagy tetteinek hálás emlegetését jelenti.

A Szentmise alatt a jézusi alapítási igéket elismételve a pap a kenyeret és a bort Krisztus Testévé és Vérévé változtatja, hogy magunkhoz vegyük és hogy imádjuk a köztünk megjelenő és tovább élő Krisztust.

Az Oltáriszentségnek jó néhány ó- és újszövetségi előképe volt:
- Ábrahám áldozata (az egyszülött fiú feláldozása)
- manna a pusztai vándorlás során (Isten fogyhatatlanul táplál)
- húsvéti bárány föláldozása (Krisztus szenvedéstörténete beteljesíti)
- kenyérszaporítás (ez újszövetségi előkép: Isten mérhetetlenül bőkezű)

Jézus a kenyérszaporítás után, a híres kafarnaumi beszédben ígérte meg az Oltáriszentséget (Jn. 6,22-71) : Ő olyan kenyeret fog majd adni, mely a saját teste, s aki abból eszik annak örök élete van. A megvalósulás pedig az utolsó vacsorán következett be. (Mt. 26,26 és a párhuzamos helyek).
A XVI. századi Tridenti Zsinat így határozza meg az Oltáriszentséget:

"Az Eucharisztia a Megváltó ajándéka, a hit titka, amelyben a kenyér és a bor színében Jézus jelen van, őt feláldozzuk és magunkhoz vesszük".

A legrövidebb meghatározása a szentmisének pedig ez lehet: a keresztáldozat szentsége, lakoma alakjában.

Lényeges kitételek:
- valóságos áldozatról van szó, melyben vér nélkül megjelenítődik a Golgota története.
- Jézus szavai, melyekkel átadja az átváltoztató hatalmat az apostoloknak, megismételhetővé, megújíthatóvá teszik a cselekményt.
- Az egyház kultikus életének ez a központja, mert egyszerre
- áldozat (a kereszthalálnak a szentsége)
- lakoma (a szeretetközösség egységének a záloga).
- A szentmisében nem megemlékezés, hanem megemlékező megjelenítés valósul meg: az Oltáriszentségnek ez a történési jelenléte.
- az átlényegüléssel valóságossá válik a jelenlét, így az Oltáriszentség imádásának is megvan az alapja (ez a létjelenlét).

Az Oltáriszentség hatásai az emberre:
- ez egyesít a legmélyebben Jézus Krisztussal,
- egyesít Krisztus Misztikus Testével, az egyházzal (l Kor. 10,16).
- Krisztus papi működésébe, az áldozatbemutatási ténykedésbe a legmélyebben beavat, s kimunkálja bennünk a Krisztusban levést.
- ez az egyház életének csúcsa és forrása.