Az Eucharisztia hálaadást, Isten nagy tetteinek hálás emlegetését jelenti.

A Szentmise alatt a jézusi alapítási igéket elismételve a pap a kenyeret és a bort Krisztus Testévé és Vérévé változtatja, hogy magunkhoz vegyük és hogy imádjuk a köztünk megjelenő és tovább élő Krisztust.

Az Oltáriszentségnek jó néhány ó- és újszövetségi előképe volt:
- Ábrahám áldozata (az egyszülött fiú feláldozása)
- manna a pusztai vándorlás során (Isten fogyhatatlanul táplál)
- húsvéti bárány föláldozása (Krisztus szenvedéstörténete beteljesíti)
- kenyérszaporítás (ez újszövetségi előkép: Isten mérhetetlenül bőkezű)

Jézus a kenyérszaporítás után, a híres kafarnaumi beszédben ígérte meg az Oltáriszentséget (Jn. 6,22-71) : Ő olyan kenyeret fog majd adni, mely a saját teste, s aki abból eszik annak örök élete van. A megvalósulás pedig az utolsó vacsorán következett be. (Mt. 26,26 és a párhuzamos helyek).
A XVI. századi Tridenti Zsinat így határozza meg az Oltáriszentséget:

"Az Eucharisztia a Megváltó ajándéka, a hit titka, amelyben a kenyér és a bor színében Jézus jelen van, őt feláldozzuk és magunkhoz vesszük".

A legrövidebb meghatározása a szentmisének pedig ez lehet: a keresztáldozat szentsége, lakoma alakjában.

Lényeges kitételek:
- valóságos áldozatról van szó, melyben vér nélkül megjelenítődik a Golgota története.
- Jézus szavai, melyekkel átadja az átváltoztató hatalmat az apostoloknak, megismételhetővé, megújíthatóvá teszik a cselekményt.
- Az egyház kultikus életének ez a központja, mert egyszerre
- áldozat (a kereszthalálnak a szentsége)
- lakoma (a szeretetközösség egységének a záloga).
- A szentmisében nem megemlékezés, hanem megemlékező megjelenítés valósul meg: az Oltáriszentségnek ez a történési jelenléte.
- az átlényegüléssel valóságossá válik a jelenlét, így az Oltáriszentség imádásának is megvan az alapja (ez a létjelenlét).

Az Oltáriszentség hatásai az emberre:
- ez egyesít a legmélyebben Jézus Krisztussal,
- egyesít Krisztus Misztikus Testével, az egyházzal (l Kor. 10,16).
- Krisztus papi működésébe, az áldozatbemutatási ténykedésbe a legmélyebben beavat, s kimunkálja bennünk a Krisztusban levést.
- ez az egyház életének csúcsa és forrása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.