Jn 6,60-68: "Talán ti is el akartok menni?"

Lezajlott a nagy esemény Kafarnaum zsinagógájában.
Jézus elmondta csodálatos tervét az Eucharistia alapításáról, az Atya végtelen szeretetéről, amely arra indította, hogy Fiát ne csak értünk adja, de nekünk is ajándékozza, mint az örök élet élő Kenyerét. Elhangzott a nagy ígéret.

Megdöbbenés fogadta, vita követte, majd otthagyták Jézust.
Tanítványai döbbenten állnak.
Ők sem értik, legalábbis a hogyant nem.
De magát a tényt sem látják tisztán.

Jézus nem elégszik meg azzal, hogy tanít, csodákat művel, Messiásként új világot teremt majd itt a földön.
Ennél többet akar: önmagát is oda akarja ajándékozni az embereknek?
Mindenkinek?
Kenyér módon?
Ez a természet rendjében ismeretlen fogalom.
Önmagát nem adja senki.

Jézus látja a döbbenetüket.
Megkérdezi őket, a tizenkettőt: ti is el akartok menni?
Ha nem fogadjátok el hittel, amit most ígértem, ha ti is visszautasítjátok szeretetem csodálatos ajándékát, akkor az ajtó nyitva áll. Senkit erőszakkal nem kötök magamhoz, mert ilyet a szeretet nem tesz.
A szeretetre szeretettel kell válaszolni.
Péter válaszol.
Az Atya vonzása, a Szentlélek ihlete csendül ajkán: ,,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittük és megismertük, hogy Te vagy az Isten Szentje."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.