Én vagyok az élet kenyere -
és nem fűszer, amely ízesíti ételeinket,
Én vagyok a világ világossága -
és nem felvillanó fény az éjszakában !
Én vagyok az ajtó -
és nem ablak, amelyen csak
benézni lehet az új világba!
Én vagyok a jó pásztor -
nem pedig szolga, aki szűk akolba
tereli a nyájat !
Én vagyok a föltámadás -
és nem vígasztaló, aki csak enyhíti a halált !
Én vagyok az út -
és nem hátsó feljárat,
amelyen rejtőzködve járnak !
Én vagyok az igazság -
s nem olyan bölcs, aki kérkedik tudásával !
Én vagyok az élet -
és nem orvos, aki gyógyszereket
ír fel a betegségekre!
Én vagyok a szőlőtő -
nem pedig karó, amelyhez
a szőlővesszőket kikötözik !
(Walter Rupp)
A szentségimádás változtatja meg a keresztények életét.
,,Fontos, hogy a katolikusok - XVI. Benedek pápa példáját követve - felelevenítsék a szentségimádás gyakorlatát" - mondta Antonio Casizares bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa .
A liturgia elsősorban adoráció.
Az Egyház Isten műve, Istennek az emberért végbevitt tettei jelennek meg benne.
A liturgiában kifejeződő, elsősorban eucharisztikus adoráció pedig Istenre tekintés, annak elismerése, hogy minden tőle ered, hogy mindennek, ami az emberé, rá kell találnia Istenre" - fogalmazott a bíboros.
A mai szekularizált világban, ahol sokan ,,megfeledkeznek Istenről, és úgy vélik, nincs rá szükségük az életben", különösen fontos ,,megerősíteni, hogy igenis Isten az első.
Ez fogja megváltoztatni a keresztények és az Egyház életét." Az Egyház, ha ,,elfelejti, hogy Isten a középpont, pusztán emberi intézménnyé válik" - idézi Caizares bíboros szavait a Zenit hírügynökség.
Magyar Kurír
Egyházunk előírja, hogy a katolikusok minden vasárnap vegyenek részt szentmisén.
Ide jutottunk, hogy már ezt is elő kell írni.
Amiért az őskeresztények életüket áldozták, ma elő kell írni.
Mintha a kisgyereknek előírnák, hogy vegyen levegőt és egyen, különben meghal.
Persze, egyházunk jól teszi, hogy ezt előírja, mert az ember hajlamos mindent megmagyarázni, még azt is, hogy a létező legfontosabb helyett szerinte mi a fontosabb.
Például az, hogy a maga módján ünnepeljen.
Ez a legdivatosabb mai szöveg.
Jobb esetben együtt tölti a család a vasárnapot. Ez hordozza a Szentháromság szentségét.
Rosszabb esetben viszont ott a pláza, vagy az ágyat nyomva a tv-csatornák unott kapcsolgatása.
Nem tudjuk, hogy a gonosz mennyire szövi még át a világot, és mennyire veszi el a kedvet az élettől.
Eljöhet az az idő, amikor majd az egyháznak azt is elő kell írnia, hogy a gyalogláshoz lépni kell. És ennek az a menete, hogy az egyik lábunkat a másik elé tesszük. S közben a testsúlyunkat váltakozva az éppen elöl levő lábunkra helyezzük.
Ha a világ nagyon kifordul magából, akkor a hit és erkölcs kijelentései éppen arról szólnak, amit józan paraszti ésszel ki lehet találni.
Sánta János / Magyar Kurír/
Rákoskeresztúri Új-templom
A szentségi Jézus puszta jelenléte megtöri az ördög hatalmát.
Mily kevés eucharisztikus lélek található, akik egészen Jézushoz tartoznak !
Sokan Jézus mellett vagy kívüle még mást is keresnek : innen a lázas nyugtalanság.
Mert Jézus nem az egyedüli Mester számukra.
/Eymard/
Jn 6,60-68: "Talán ti is el akartok menni?"
Lezajlott a nagy esemény Kafarnaum zsinagógájában.
Jézus elmondta csodálatos tervét az Eucharistia alapításáról, az Atya végtelen szeretetéről, amely arra indította, hogy Fiát ne csak értünk adja, de nekünk is ajándékozza, mint az örök élet élő Kenyerét. Elhangzott a nagy ígéret.
Megdöbbenés fogadta, vita követte, majd otthagyták Jézust.
Tanítványai döbbenten állnak.
Ők sem értik, legalábbis a hogyant nem.
De magát a tényt sem látják tisztán.
Jézus nem elégszik meg azzal, hogy tanít, csodákat művel, Messiásként új világot teremt majd itt a földön.
Ennél többet akar: önmagát is oda akarja ajándékozni az embereknek?
Mindenkinek?
Kenyér módon?
Ez a természet rendjében ismeretlen fogalom.
Önmagát nem adja senki.
Jézus látja a döbbenetüket.
Megkérdezi őket, a tizenkettőt: ti is el akartok menni?
Ha nem fogadjátok el hittel, amit most ígértem, ha ti is visszautasítjátok szeretetem csodálatos ajándékát, akkor az ajtó nyitva áll. Senkit erőszakkal nem kötök magamhoz, mert ilyet a szeretet nem tesz.
A szeretetre szeretettel kell válaszolni.
Péter válaszol.
Az Atya vonzása, a Szentlélek ihlete csendül ajkán: ,,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittük és megismertük, hogy Te vagy az Isten Szentje."
Halálod óráján ez lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál.
Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.
Minden szentmisével buzgóságod szerint többé kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.
Mikor jelen vagy a szentmisénél a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.
A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.
A szentmise letörli bocsánatos bűneidet amelyeket sohasem gyóntál meg.
A sátán gyengébb lesz veled szemben.
A szentmise-hallgatással a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek.
Egyetlen szentmise melyet életedben hallgattál, többet használ neked mint számos, melyet halálod után hallgatnak érted mások.
Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülnél ki.
Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.
Minden szentmise-hallgatással megrövidíted a tisztítótűz szenvedéseit, melyek különben reád várnak.
A szentmisében a pap áldásaiban részesülsz, amit Isten megerősít az égben is.
A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.
A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.
(Egy újmisés szentkép hátoldaláról)
A szent Eucharisztiában sajátosan bírjuk Isten adományát, a drága kincset, melyből korántsem vesszük ki a részünket eléggé.
Az Oltáriszentségnek valóban életünk központjának kellene lennie, mint ahogy az a katolikus vallásnak is központja.
Szent Pál egy hasonlata szerint: A hívő lélek Isten szentélye.
S ez különösen akkor valósul meg, ha a hívő szentáldozáshoz járul. Iparkodjunk tehát gyakorlatban is megvalósítani ezt a jótékonyan ható igazságot: lelkünk szentély.
A templom, hova minden vasárnap elmegyünk, úgy egészében, mint részleteiben a Megváltó jelenlétéről tanúskodik. A szerény kápolna, melyet névtelenek emeltek, a pompás templom, melynek falaira nagy művészek írták föl nevüket, a hatalmas katedrális, melynek fölépítése századokig tartott s amelyet századok tartottak tiszteletben, egyaránt templomok és mindenekelőtt, ha élő templomok maradtak, a szent Eucharisztia ereklyetartói.
Benne minden az Oltáriszentség tiszteletére irányul. Az oltár, az a titokzatos asztal, hol Krisztus megjelenik és az eucharisztikus színek alatt közöttünk marad. A kehely és a cibórium, melynek féme sohasem lehet eléggé nemes és eléggé szépen kidolgozott, az Oltáriszentség befogadását szolgálja; a mécses és a gyertyatartók lobogó lánggal jelzik drága jelenlétét, a füstölőkben az Ő tiszteletére égnek a válogatott illatok, melyek istenségét hirdetik. Az ezerszínben tündöklő üvegablakok átszűrik, letompítják a kintről beáradó napsugarakat, nehogy zavarják az imádók áhítatát.
Ezért van az, hogy a földünkön megmaradt legrégibb és legnevezetesebb épületek éppúgy, mint a sekrestyéinkben és múzeumainkban felhalmozott legbecsesebb művészeti tárgyak ékesszólóan bizonyítják atyáinknak a valóságos jelenlétbe vetett hitét.
Mivel a szentáldozás lelkünket szentéllyé avatja, vigyázzunk, hogy gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel Krisztus felé forduljunk, aki nem csupán lakozik lelkünkben, hanem azt az övéhez hasonlóvá is alakítja.
/ Besson Marius, genfi püspök / Az idézet eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza.
Szent István Bazilika
A szentség nem valami statikus dolog.
Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben nem olyan, mint a benzin a tankban.
Az Ő Jelenléte annál erőteljesebb, minél nagyobb befogadókészségre talál.
Persze Jelenlétének "minősége" független a szentséghez járulótól.
De az emberek ezreinek, akik hit nélkül sétálnak el a templom mellett, nem használ semmit Krisztus jelenléte.
Ha azonban valaki úgy járul szentáldozáshoz, hogy életét felajánlja Krisztusnak, akkor Ő egész gazdagságával tudja magát közölni a lélekkel.
Ha nincs rá lehetőség, hogy valósággal megáldozz a szentmisén, áldozzál legalább szívedben és lelkedben, égő vágyakozással egyesülve az Üdvözítő életadó testével.
(Szalézi Szent Ferenc)
"A keresztény élet központja és az Egyháznak lelke az Eucharisztia. Minél nagyobb szeretettel táplálkoznak belőle a keresztény népek, annál inkább részesednek Krisztus életében, és annál szerencsésebben oldják meg a kereszténység kérdéseit a magán- és közéletben.''
(Szent X. Pius pápa)
Figyeljük meg a szentmisét, benne van a teljes keresztény életformánk: felajánljuk magunkat, mint ahogy felajánljuk a kenyeret és bort, át kell változnunk Isten gyermekeivé valamiképpen és hasonló módon, mint a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé (csak mi lényegünkben nem változunk át) és szét kell szórni magunkat testvéreinknek a felebaráti szeretet és szolgálat által, hadd éljenek belőlünk, hadd legyen boldogabb és szebb az emberek élete. Vegyétek tehát Krisztus testét magatokhoz, hogy élet legyen bennetek!
