(lat. adoratio Sanctissimi Sacramenti)

Az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztus imádása a szentmisén kívül. 
A 13. században  az Úrnapja ünnep elrendelése után bontakozott ki.

Magánájtatossági formája a szentséglátogatás, közösségi-nyilvános formája a szentségkitétel.

Nagy lépést jelentett a Zaccaria Szt Antal által 1527-ben  Milánóban kezdeményezett negyvenórás szentségimádás bevezetése, melyet VIII. Kelemen p. 1592-ben a római  templomokban  kötelezővé tett.
Ebből alakult ki az örökimádás egy-egy városban vagy egyházmegyében.

Az év utolsó napján, csütörtökönként és Úrnapja nyolcadában Marescotti Szt Jácinta kezdeményezte a nyilvános szentségimádást.  Az ünnepélyes szentségimádásnak  része az engesztelő ima, egy litánia, a csendes imádás, a Tantum ergo és a szentségi áldás.