A test tápláléka a kenyér, az értelmünké az igazság, de mi fogja fenntartani a lelkünk életét?

Isten, egyedül csak Isten, aki mélyen lehajolva hozzánk, egy nagyszerű, véges ésszel fel nem mérhető misztériumban, a Kenyér színe alatt önmagát nyújtja oda lelkünk táplálására:

"Én vagyok az élő Kenyér, mely a mennyből szállott alá,''

-- mondta a zsidóknak, hogy szembeállítsa e szédítően nagy ajándékát a mannával, amely hajdan táplálta őket, de amely azt már nem akadályozta meg, hogy meghaljanak.
S mindjárt hozzá is tette:

"Ha nem eszitek az Ember Fiának testét, nem lesz élet bennetek.''

Világosan megérthető ez az intelem.
Az Isten Fia elrejtőzik az Eucharisztia fátyla alá s mindenki, aki élni akar, kell, hogy táplálkozzék vele.

Mint lelkünk eledele fenntartja, növeli bennünk a kegyelem életét.

Nélküle lassan, de törvényszerűen fonnyadásnak indul, elsatnyul, mígnem teljesen elhal ez a kegyelmi élet.

/ Auffray - Trugly / /"A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza.''/