Az Eucharisztia hálaadást, Isten nagy tetteinek hálás emlegetését jelenti.

A Szentmise alatt a jézusi alapítási igéket elismételve a pap a kenyeret és a bort Krisztus Testévé és Vérévé változtatja, hogy magunkhoz vegyük és hogy imádjuk a köztünk megjelenő és tovább élő Krisztust.

Az Oltáriszentségnek jó néhány ó- és újszövetségi előképe volt:
- Ábrahám áldozata (az egyszülött fiú feláldozása)
- manna a pusztai vándorlás során (Isten fogyhatatlanul táplál)
- húsvéti bárány föláldozása (Krisztus szenvedéstörténete beteljesíti)
- kenyérszaporítás (ez újszövetségi előkép: Isten mérhetetlenül bőkezű)

Jézus a kenyérszaporítás után, a híres kafarnaumi beszédben ígérte meg az Oltáriszentséget (Jn. 6,22-71) : Ő olyan kenyeret fog majd adni, mely a saját teste, s aki abból eszik annak örök élete van. A megvalósulás pedig az utolsó vacsorán következett be. (Mt. 26,26 és a párhuzamos helyek).
A XVI. századi Tridenti Zsinat így határozza meg az Oltáriszentséget:

"Az Eucharisztia a Megváltó ajándéka, a hit titka, amelyben a kenyér és a bor színében Jézus jelen van, őt feláldozzuk és magunkhoz vesszük".

A legrövidebb meghatározása a szentmisének pedig ez lehet: a keresztáldozat szentsége, lakoma alakjában.

Lényeges kitételek:
- valóságos áldozatról van szó, melyben vér nélkül megjelenítődik a Golgota története.
- Jézus szavai, melyekkel átadja az átváltoztató hatalmat az apostoloknak, megismételhetővé, megújíthatóvá teszik a cselekményt.
- Az egyház kultikus életének ez a központja, mert egyszerre
- áldozat (a kereszthalálnak a szentsége)
- lakoma (a szeretetközösség egységének a záloga).
- A szentmisében nem megemlékezés, hanem megemlékező megjelenítés valósul meg: az Oltáriszentségnek ez a történési jelenléte.
- az átlényegüléssel valóságossá válik a jelenlét, így az Oltáriszentség imádásának is megvan az alapja (ez a létjelenlét).

Az Oltáriszentség hatásai az emberre:
- ez egyesít a legmélyebben Jézus Krisztussal,
- egyesít Krisztus Misztikus Testével, az egyházzal (l Kor. 10,16).
- Krisztus papi működésébe, az áldozatbemutatási ténykedésbe a legmélyebben beavat, s kimunkálja bennünk a Krisztusban levést.
- ez az egyház életének csúcsa és forrása.

Ez a vér, mit Máriától kapott,
Az ő szíve melege.
Ez a vér, mi közös volt bennük,
Most a szentségi mámor
Fénylő álma alatt ömlik belénk.
Mit kezünk magasba tart,
nemcsak egy arany kehely.
Kálvária minden kínja az!...
A teljes Megváltás,
mint telt edényből dől felénk.
Mint az Éden öt folyama...
Ajkunk a másik életet éri.
(Paul Claudel )

- Az Oltáriszentség jelenvalóvá teszi a keresztáldozatot vérontás nélkül.

- Krisztus áldozata és az Eucharisztia áldozata egy és ugyanaz az áldozat.

- Az eucharisztikus áldozatban és a keresztáldozatban egyetlen pap és egyetlen áldozat van: Krisztus.

- Minden egyes szentmise az egész Egyház szentmiséje, beleértve a mennyei Egyházat is.