Krisztus Urunk az élet kenyerének mondja magát.
Ő a lelkek kenyere az erkölcsi megszentesülés rendjében. A fiziológiai rendben az élet tápláléka a kenyér; éppenúgy a lelki élet rendjében Ő a kenyér, a táplálék, az erőforrás, a szép s erős élet-alakulás hordozója, a megfrissülése, a megújulása az élet hullámának.

Enni kell, ez az élet törvénye. A kenyér Ő, más nincs, ezt kell enni...

A kenyér olyanannyira az életszükségletek centrumában áll, mint az élet maga.
A kenyér oly közel fekszik, hogy életet és kenyeret egy tekintet foglalja egybe. Nincs messze; nem az égben; a világ erőforrása nem a csillagrendszerek matematikai központjában van, hanem itt, e kis ajtó mögött, a tabernákulum ajtója mögött. Csak ki kell nyitni, s mindenkinek szolgálatára áll, mert mindenkinek való.

(Prohászka O.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.